Flottatörénet

"Hazánkban az első 25 m2-es wanderjollékat DSV (Német Vitorlás Szövetség) régi előírásai alapján Méray Horváth Lóránd tervezte, és Budapesten a Mester utcai Olympia Rt.-ben épültek 1925-ben. Ezek a hajók a későbbi szériahajóknál keskenyebbek és rövidebbek, hosszuk 648 cm, szélességük 210 cm, 25 m2-es gaffos vitorlázatuk és karwel palánkozásuk volt.

A DSV 1928-ban változtatott a 25-ös wanderjollék méretezésén: a hosszát 6,80 m helyett 8 méterre növelte. A szélesebb és hosszabb hajók gyorsabbak és stabilabbak lettek, a nagyobb kajüt kényelmet és biztonságot jelentett, az alacsonyabb merülés pedig a déli part közelében való jó vitorlázhatóságot tette lehetővé. A németek 1934-ben törölték a 25-öst, mint nemzeti osztályhajót. Nálunk az 1929. december 3-án megalakult Vitorlás Szövetség 1933-as évkönyvében már, mint elfogadott balatoni osztály szerepelt és szerepel azóta is. Az első 25-ös jolle bajnokság 1936-ban volt.

A DSV új előírásainak megfelelő 25-ös jollék építését hazánkban 1933 -tól kezdték el Benacsek Jenő balatoni honosítású tervei alapján. A harmincas években egymást követő sorozatokban épültek 25-ös jollék Füreden a Balatoni Hajóépítő Rt.-nél Klösz Károly vezetésével.

1944-ig összesen 42 egység épült, többségük Füreden, néhány Siófokon, Almádiban, Fenyvesen, illetve két hajó, a CSILIGE I. és a BOUNTY Budapesten. A második világháború alatt és az azt követő években feltehetőleg 15 hajó semmisült meg.

A rajtszámok három időszakot ölelnek fel, sajnos egy-két kivételtől eltekintve a legtöbb megváltozott. 1944-ig az I. flotta 1-től 33-ig, a II. 1950 és 1970 között 1-től 20-ig, míg a jelenlegi (III.) flotta számozása 1-től 59-ig tart.

A III. flotta alapját a második flotta hajói jelentik, melyek a bajnokság 1965-ben történt megszűnését követően „kivonultak” a versenysportból, és csak az 1970-es évek elején az „adófutamok” bevezetésekor aktivizálták ismét magukat. A megújult versenykedv eredményezte a flotta 1984-ben történt, immáron harmadik megalakítását.

A szebbnél szebb kivitelezésű mestermunka mívű faépítésű első flotta hajói közül a többség fehérre festett palánkozással, pamutvitorlákkal felszerelve szelte a hullámokat, hat hajó pedig natúr mahagóni kivitelben készült. Kitűnő képességű kapitányok ültek a kormányoknál.

Sok közül az egyik legeredményesebb kapitány volt Dabasi Halász Ervin a C15 MACKÓ nevű hajóján, amellyel 1940-ig zsinórban nyerte a versenyeket. Híres volt kísérletező, változtatásokat, hajóbeállításokat kedvelő hajlamáról, sokszor átültek egymás hajóiba, pl. a Deérné vezette VIKING II.-be is. Vízre tétele után a VlKlNG II. aztán átvette a vezetést a mezőnyben, olyan könnyű hajó volt. A háborút követő időszakban a helyreállítás után a Scharbert Gyula által kormányzott CSILIGE II. - később NAPSUGÁR volt a vezető hajó, mígnem a Dulin testvérek átépítették tőkesúlyosra. Ettől fogva a C2 CHÉRlE ( ex C22 VIHARMADÁR) győzelmi sorozata következett. Kormányosa id. Sárdy László a 25-ös jolle flotta örökös tiszteletbeli kapitánya, tízszeres magyar bajnok, mindannyiunk szeretve tisztelt Laci bácsija 87 éves korában hagyott itt bennünket. Sportteljesítménye, tudása és a vitorlázás iránt érzett szeretete, kedves, barátságos ragaszkodása a flottához, a barátaihoz, soha el nem múló példa számunkra, emlékét szeretettel megőrizzük.

A Balaton környéki harcok során több hajó megsemmisült, eltűnt, a tulajdonosaik külföldre távtak. Az újjászerveződött vitorláséletbe a megmaradt hajók korán bekapcsolódtak, de új hajó alig épült.

A 25-ös osztály –egy hibás döntés következtében– 1966-ban "befejezte" a versenyzést. Bármily hihetetlen, de a magyar vitorlássportnak és az osztálynak is egy adórendelet kiadása adott új lökést, és ez indította el az osztály mai napig töretlen fejlődését. Az 1970-es években rendezett úgynevezett "adó-futamokkal" folytatódott a 25-ös jollék részvétele a vitorlássportban. Ezekben az években még nem rendeztek a hajóosztályban magyar bajnokságot, helyette a "Népköztársaság Kupa" versenysorozat megnyerése volt a nagy lehetőség. A kupát először a ZYGÓTA nyerte Perjés István kormányzásával, majd a PLACENTA Kenedi Istvánnal a fedélzetén.

A flotta régi fahajóinak karbantartása, konzerválása a műanyag bevonatok készítésével hosszú időre megoldódott. Az első bevonatot a C5 PLACENTA kapta Kenedi István és Perjés István kivitelezésében, majd 1979-ben a TATUS-t és a VIKING II.-t vonta be tulajdonosa. Ebben az időben kezdődött a PLACENTA győzelemsorozata. Később a két kapitány "sűrű volt" egy hajóban, ezért elhatározták, hogy szétiilnek és műanyag 25-ös hajókat építenek. Kenedi István megszervezte és megvalósította a műanyag héjak kivitelezését, majd másoknak is megtanította a technológiát. A siófoki Pintér Irnre hajóács az 1943-ban épült NAPSUGÁR mintájára épített magának egy álomszép natúr fahajót, ami majd'' tíz évig felbakolva állt a műhelyében. Erről a hajóról vette le a Kenedi-konzorcium (Kenedi István, Perjés István, Brandmüller István, Martin János) azt a sablont, amiből az elmúlt harminc év alatt további 36 héjat kentek ki a hajóépítő kapitányok és segítőik, házilagos kivitelezésben. Az első két hajó a ZYGÓTA és a PILLANGÓ II. volt, majd sorra készültek a többiek: a KORMORÁN III., a LÁZADÓ, a HOBO, a TENGERÉSZ, majd néhány évvel később a FABATKA és még sokan mások. A fejlődésnek a műanyag hajók megépítése új irányt és lehetőséget adott. A kevesebb karbantartást igénylő hajók vízvonala teljesen egyforma, csak a felszerelés különbözött, ez izgalmas versenyeket eredményezett. Míg a hajótestek azonosak, de a fedélzet és a bútorzat már módot nyújtott az egyéni elképzelések megvalósítására. A "Kenedi-hajók" kezdetben a TVSK fonyódi telepén, a Port Lacajban épültek. A dunakeszi illetőségű asztalos, Józsa István –Pepi– és társainak kivitelezésében készített felépítmények –LÁZADÓ, TÁBORNOK, ANKA– egy új "decksablon" alapján fából, hasonló berendezéssel épültek.

Ebben az időben a háború előtti fahajók közül huszonegyet vontak be műanyaggal.

1975-ben a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat (Belker) megrendelésére további tizenöt egységből álló sorozat épült fából a MAHART siófoki hajóépítő műhelyében, Oláh János és Kozma István közreműködésével. Napjainkra ezek a hajók magántulajdonba kerültek, és tulajdonosaik sorra felújítják őket. A flotta folyamatosan gyarapszik, ma 85 egységet számol.

Az 1942-es építésű híres NAPSUGÁR a közvetlen összekötő kapocs az I. és III. számú flotta között, mert annak mintájára épült a mai RADZER, amelyről a műanyag 25-ösök sablonja készült. A RADZER natúr okúméból épült, jelenleg Balatonföldváron van kikötve.

A fokozatosan formálódó közösség 1984-ben megalapította a III. 25-ös flottát. A kapitány Lehoczky Csaba, a DÖGÖK kormányosa lett. A flottában 85 hajót regisztráltunk, közülük húsz-huszonöt rendszeresen versenyez. Célkitűzéseink a következők voltak: önálló versenyosztály létesítése, a flotta érdekeinek képviselete az MVSZ-nél, a túrázás és a versenysport támogatása, a versenyeken való részvétel szervezése, az osztály hagyományainak ápolása, történetének felkutatása, vándordíjak alapítása, versenyek elismertetése, fiatalok bevonása és oktatása. Örömmel jelenthetjük, a terveinket teljesítettük.

A versenyzőhajók létszámának növekedése a 80-as években újra lehetővé tette a Nagyhajós Jolle Bajnokság megrendezését Balatonfüreden.

1994-től a bajnokság Fonyódra költözött. Az első évben 41 hajó -29 db 25-ös és 12 db 15-ös jolle – indult a futamokon. Az új helyszínen választottunk új flottakapitányt Gaál Péter –a C22 LÁZADÓ kormányosa– személyében.

A fonyódi bajnokságokat kezdetben –nagy harcban a PILLANGÓ II.-vel– rendre Szekeres László nyerte a FABATKÁval. Később ezen a hajón versenyzett Lehóczky Gábor is. Szekeres és Lehó után a FABATKA már nem volt olyan sikeres, a bajnoki dobogó legfelső fokát Frigyer Attila bérelte ki a C26 PILLANGÓ III.-mal.

Az évek során egyre színvonalasabb lett a bajnokságok lebonyolítása, hála a verseny rendezőinek és bíráinak, Fluck Dórának, Igali Csillának és Kővári Istvánnak. A kezdeti hét futam helyett ma már kilenc kerül kiírásra és teljesítésre. A résztvevők és a rendezők egyező véleménye szerint Fonyódon július elején a szélviszonyok sokkal jobbak, mint Füreden.

Port Lacajban a versenyek légköre jobban összehozta a résztvevőket, a hajók is "közelebb" kerültek egymáshoz. Mód nyílott a hajók részletes tanulmányozására, a technikai fejlesztések megtárgyalására.

A külön megrendezett bajnokság vonzotta a profi versenyzőket is. Így kerültek a hajókra olyan kiváló vitorlázók, mint Litkey Farkas (Farky), a később tragikus körülmények között elhunyt Lehóczky Gábor (Lehó), Ruják István (Ruji), Szalai László (Kocka), Székely Antal (Tonyó), Tönkő Gábor (Tönci) és sokan mások. Az új vér új technikai megoldásokat is hozott. Farky kezdeményezését követően a vantnik bekerültek a kabinfalhoz, hugó került a spinnakershotra, és a hajók stabilitásának növelése céljából az osztály engedélyezte trapéz használatát. Elkészült az új osztályelőírás és felmérési utasítás. Megkezdődött a túrahajók átalakítása versenyhajókká, újabb vitorlák és korszerűbb szerelvények kerültek a vitorlásokra. A bajnokság megrendezését a MVSZ-szel közösen a TVSK fonyódi vízisporttelepe és a flotta vállalta. Az évek során kialakult az állandó szponzorok listája is. A versenyek megrendezése szilárd alapra került, melyet jelenleg a bajnokság megrendezésére- Cserkuti László, Gaál Péter, Kenedi István, Kenéz Lászlóné, Kottász Béla, Richter Gusztáv, Székely Ervin és Tönkő Gábor által- 1996-ban létrehozott Magyar Vitorlásbajnokság Fonyód Közhasznú Alapítvány támogatja. A bajnokság eredményhirdetése mindig nagy esemény. A szponzor futamokon –Frytech Kupa, Ilcsi Szépítő Füvek Kupa, Tóth László Emlékfutam, Szalon Kupa– kívül díjazzuk a legjobb fa rudazatos hajót, az oldtimer kategóriát és a legjobb legénységet is.

Természetesen közben a nagyhajós osztályok is fejlődtek. A kezdetben igen sikeres - az első tíz befutó között korábban mindig volt egy-két 25-ös jollék egyre hátrább szorultak a befutók listáján. Ekkor jelentkezett a flottánál Tönkő Gábor egy méreteiben megfelelő, de új formájú 25-ös jolle terveivel.

A flotta a terveket az osztály fejlődése és az eredményesség érdekében elfogadta. Elkészült az új sablon. A sablonból 1996-ban elsőként Inhof Ottó (C39 FICÁNKA), majd Bisztray Frigyes (FRU_ZU) C51 rajtszámú hajója került ki. Régi, használt vitorlákkal már az első évben is igen jól szerepelt. A Tönkő-sablonból  napjainkig megépült tíz hajóból sajnos csak három-négy indul a bajnokságokon. Közülük a PILLANGÓ III. –nagy harcot folytatva a C51-gyel– rendszeresen nyer. Az új hajók a várakozásoknak megfelelően gyorsabbak a régi sablonból kikerült nehezebb túrahajóknál. A különbség kiküszöbölése a többször módosított osztály előírással is csak részben sikerült. A bajnokság és a versenyek első hat helyezettje közt az új hajók dominálnak. Velük szemben csak a FABATKA tud több-kevesebb sikerrel szerepelni.

Szükségesnek látjuk a biztonság szem előtt tartásával a technikai fejlődést elősegítését is. Véleményünk szerint az osztályban még sok lehetőség van, és reméljük, hogy a jövőben is épülnek új hajók, melyek kormányosai értékelik az osztály hagyományait, és részt vesznek a versenyeken. Mi, idősebb és fiatalabb kapitányok, a 25-ös hajók szerelmesei azt szeretnénk, hogy még hosszú éveken át sok örömünk legyen ezen a hajón, amely a balatoni vitorlázásra bevált, viszonylag gyors, kényelmes, tágas és az erős szeleket is bírja."

Dr. Gaál Péter – Hetven éve a Balatonon c. könyve (Budapest,2004) alapján

T-Jolle 25 műszaki adatai

A 25-ös Jolle osztály előírásának megfelelően a hajó jellemző méretei: Fő méretek Teljes hossz : 8,00 m   Vízvonalhossz : 7,19 m Read More

T-Jolle 25

Cégünk saját terméke az új típusú 25-ös jolle. A hajó tervezési és technológiai szempontból is megfelel a kor követelményeinek. A Read More

Flottatörénet

"Hazánkban az első 25 m2-es wanderjollékat DSV (Német Vitorlás Szövetség) régi előírásai alapján Méray Horváth Lóránd tervezte, és Budapesten a Read More
  • 1